Fényúsztatás a Dunán

"Ezek a képek 2 évvel ezelőtt készültek a Duna parton, amikor a párom által megálmodott-kivitelezett kishajókat úsztattuk dec 21-én,a téli napfordulón. Akkor már nagyon vártuk a Fényt...

Idén télbúcsúztatással és tavaszvárással kötjük össze az ünnepet, meg jó kis örömegyüttléttel :) Aki hívást érez, csatlakozzon...Családostul, gyerekestül, egyedül vagy barátokkal..."

Így indult Bea felhívása, hogy menjünk, készítsünk kishajót, gyújtsunk gyertyát, eresszük vízre, legyünk együtt, csodáljuk közösen a vízen úszó mécsescsodkat. Ismerősök, idegenek, bárki. Nem volt külünösebben meghirdetve sem, a közösségi oldal egy eseménye volt. Mégis, valami megmozdult az emberekben. Nem csak jöttek, néztek... hanem készültek, otthon dolgoztak a kishajókkal. Várakozásainkat felulmúló hajókülönlegességek, gyereksereg és büszke tulajdonosok népesítették be a Duna-partot.

Voltak kis szalmakosár hajók, falevél-mécsesek, fakéreg tutaj mohával, bogyókkal, mandarinnal, illatos olajokkal, de volt igazi fa hajócska vitorlával és tojástartós megoldás is. Fenyőágakon és a napraforgótányéron úszó mécsesek, mohával bélelt kis csónakok... gyönyörű volt mind.

A gyerekek türelmetlenül várták a naplementét, szépen lassan vízre szállt az első hajó... követték a többiek. Még nem volt egészen sötét, de nekem így tetszett igazán. Későn kaptam észbe, hogy egyáltalán megszámoljam, hány kishajót eresztettünk vízre. Próbáltam a távolból megszámolni, hány fény úszik a Dunán. Úgy huszonötöt láttam, de ennél biztosan több volt, jöttek páran később is.

Az eseményt nem csak gyerekek és felnőttek figyelték. Két hattyú és néhány kacsa is ringatózott a vízen.

Saját tapasztalatom: legközelebb előre megbeszélem a gyerekekkel, hogy az elkészült hajót a Dunának adjuk... az én lányom hazáig szomorkodott, hogy ő ezt nem tudta... sajnálja, hogy elúszott, ugye csinálunk másikat? Csinálunk.