Manófa, tündérkert, békabörtön... a kisoroszi kirándulás

Nemrég a férjemnek eszébe jutott egy kedves gyerekkori emlék, mikor a nagypapája hosszan mesélt a manókról a Margit szigeten... ezen felbuzdulva - révén, hogy ő is nagy mesélő - terítékre kerültek itthon a manók. A lányom teljesen a hatásuk alá is került, együtt keresik a jeleket, amiket a manók hagynak itt-ott, amikor éjjel belopóznak és elcsennek, hoznak-visznek dolgokat. Ez persze néhány személyes cuccom eltűnését és gyerekjátékok közt megtalálását is azonnal megmagyarázza.

Kisorosziban jártunk. Nem tudom, ki ismeri, érdemes elmenni oda, mert a világ egyik legcsodálatosabb helye. Én igazi dunai lány vagyok, el nem tudok képzelni nyarat Kisoroszi nélkül.

Szóval vettünk ott pár éve egy kis telket, idén el is kezdjük benépesíteni növényekkel. Első dolgunk azonban az volt, hogy a partról felvonszoltunk egy hatalmas uszadékfát. Vagyis "A manófát". Került bele moha, kis botokból kerti bútor, gumicukor. Minden, ami egy manófába kell. 

Végül egy szerencsétlen sorsú béka lett a lakója. És egyben a gyerekeim bébiszittere is a nap további részében. Épült szegény békának egy kert, amiből.... ki gondolná, kiugrált. Ez persze tarthatatlan, egy béka nem tudja, mi a jó neki... így teteje is lett a kertnek. Aztán megbeszéltük, hogy ez nem annyira jó neki, ő szabadon szeret ugrálni. Az a jó gazdi, aki elfogadja ha az állata menni szeretne. Hátha jó hírét viszi az állatok között és egyszer... majd egyszer.... megtalál minket egy kiskutya, akinek mi lehetünk a gazdái. Mondjuk egy Havanese:)

Itt egy kis tündéres gyűjtemény - igazi szerelem ez.