Mellgyulladásról, tályogról, megelőzésről

Kisbabát várunk, lelkileg ráhangolódunk, kigondoljuk, hogyan szeretnénk szülni, tornázni járunk stb. Első gyermek születése előtt hányan gondolkozunk azon, hogy vajon hogyan fogunk szoptatni?

Én nem gondolkoztam. Azt hittem, hogy ha a szülést túlélem :) akkor már minden rendben lesz.

Sajnos nem így lett, a szoptatás elképesztő fájdalmakkal járt. Mondták, hogy ez normális, én akkor azt gondoltam, hogy nem az. A mellettem fekvő asszony miért nem sír és kiabál fájdalmában? Szerencsém volt az István Kórház csecsemőseivel, akik akkor az életemet mentették meg, végtelen türelmükkel, támogatásukkal, szekértelmükkel. Mindenhogyan igyekeztek segíteni, minden (!) mellretételnél jöttek, szakszerűen segítettek, de borzalom volt. A gyerek tövv vért szívott, mint tejet, a helyzet pedig csak romlott.

Hazaérve pedig... nem részletezem. A férjem tette a mellemre, mert ekkora fájdalomba önként nem tudtam volna belemenni.... de szoptattam, amikor pedig nem, akkor rettegtem, hogy lassan újra megéhezik a kislányom:( Még visszaemlékezni is hátborzongató.

Közben több lázzal járó mellgyulladásom is lett, a karomat emelni sem tudtam.

Nálam sajnos vágni kellett a végén, tályogom lett , úgyhogy még az első gondolatok közt leírom az én következtetésemet: azonnal orvos (nőgyógyász pl). Én nagyon orvosfóbiás vagyok, ezért halogattam a dolgot az utolsó utáni pillanatig. A következő házivarázslatokat alkalmaztam (2009-ben ezek voltak fellelhetők az interneten:): 

-az összes létező "erre is jó lehet" homeopátiás bogyó - elsősorban az Apis mellifica

-káposztaleveles dunszt, ezt úgy, hogy levél (esetleg alá méz), rá egy zacskó, arra a melltartó éjszakára - reggelre undorító, ezt csak erős idegzetűeknek (cserébe semmit nem használt)

-egész nappali folyamatos szoptatás (10 hetes gyerekkel még kivitelezhető) - éjjel vekkerre keltem fejni (mert a lányom átaludta az éjszakát - azóta rájöttem, hogy ez az egyik legnagyobb hiba volt, hogy éjjel minden tejet kifejtem)

-a világ összes szoptatási pozíciója, még fejjel lefelé és négykézláb is - a lényeg, hogy a gyerek álla a gyulladt területre essen, mert onnan szopik,

-fejtem forróvizes zuhany alatt, fürdőkádban víz alatt (ez a legdurvább, mert ugye ez nagyon fáj)

-gyengéden masszíroztam is (ez hiba volt, mert általános szabály, hogy a gyulladást tilos masszírozni, kivéve a mellgyulladást, mert azt kötelező! ezt a műtét után tudtam meg a dokitól: a csomót még az elején kialakulásakor ki kell masszírozni, ez fáj, de a későbbiekhez képest nem gáz),

- még jegeltem is, tudom, az apaszt, de elzáródott tejcsatornát gondoltam nem gáz apasztgatni, ne gyűljön tovább elrekedve a tej.

Persze mindezt telefonos segítséggel, az LLL-től hívogattam a szoptatási tanácsadókat, de segíteni senki nem tudott érdemben. Viszont nagyon kedvesek voltak. (mondjuk küldhettek volna orvoshoz vagy valahová).

A védőnő azt mondta a mellgyulladásomra (ezt az esetet megelőzően a 10 hét alatt 6 volt!), szedjek Panadolt... ebből gondoltam, nem nagy betegség.

Végül tyúktojás nagyságú lett a csomó és már minimálisan sem tudtam emelni a karomat. 

Véletlenül meghallotta a panaszkodásomat egy védőnő (nem az enyém!) és felajánlotta, hogy kézzel kifeji. Sírtam, kiabáltam, a szüléshez hasonlítanám (csak itt lehetett pihenőidőt kérni. Pár napig fejte, de nem változott.

Éjjelente a fejés közben az internetet bújtam, hátha találok megoldást, hogy legalább kihez forduljak, de sehol nem írtak semmit, még sorstársat sem találtam.

Ekkor megelégeltem és bementem az István kórház szoptatási ambulanciájára, ahol szoptattam, fejtek, masszíroztak.... majd ultrahang és kiderült, hogy tályog és másnapra elő is jegyeztek műtétre.

A nőgyógyászom végezte a műtétet, teljesen kikészített: felkészített a legrosszabbra. Az egész éjszakát átbőgtem, életemben nem féltem még így, sokkot kaptam. Az tartotta bennem a lelket, hogy én vagyok beteg, nem a lányom... szerencsés vagyok.

És most megnyugtatok mindenkit, aki eljutott idáig!!! Semmi rossz nem volt benne (vagy csak túlreagáltam előtte, és az elképzeléseimhez képest... de alényeg: túlélhető)

Bementem a műtétre, pikpak elaltattak, mikor felkeltem egy cső volt a mellemben, amin a váladék kifolyhat - ez is inkább ijesztő, mint fájdalmas. Amiért mérges voltam, hogy úgy kötözték be a sebet, hogy a mellbimbómat is leragasztották, így estére teljesen felázott a kötés a tejtől. Mivel a 10 hetes gyerekhez hazamentem 3 órával a műtét után, így este mehettünk a kórházba vissza kötözésre.

A férjem cserélgette a kötést én oda sem bírtam nézni.

DE! Kedden műtöttek, pénteken kivették a csövet (az is inkább belül rossz, mint fizikailag), következő héten már strandon voltunk, be is gyógyult.

Ennek másfél éve... a heg alig látható, de.... az a mellem igencsak eldeformálódott (vagy az a normális???), mert pár hét múlva elapadt a műtött mellem, így csak a másikból tudtam szoptatni (de abból még egy évig!).

Az utókezelés pedig a következő volt: Augmentint írt fel az orvos, azt Normaflore-ral együtt végig beszedtem, valamint a homeopátiás orvos a következőt tanácsolta:

Amíg a cső a mellében van, Hepar sulfur 2x5 5 CH javasolt, ha már a csőből kifolyó váladék mennyisége nagyon lecsökkent, a váladék feltisztult, 9CH 2x5 szedése javasolt, ha a csövet eltávolították, 30 CH 2x5 szedése szükséges. A Hepar sulfur bevétele előtt fél órával Pyrogenium D12 5-5 golyócska javasolt. A gyógyszereket így csak pár napig szabad szedni, ahogy gyógyul, azonnal napi 1x szedje majd hagyja abba! Lehet, hogy összesen csak 3-4 napig szükséges a kezelés! 

Igaza lett!

A következő gyereknél amit biztosan nem fogok megtenni:

-nem veszek be urticat a kórházban (csak ugye tuti akartam lenni, hogy lesz tejem), nem szaporítom sehogy, sem teával sem semmi egyébbel, csak ha tényleg nincs

-nem hordozom úgy, hogy nyomja a mellemet, mert ez tuti közrejátszott

-az első időszakban veszem a fáradságot és felkelek éjjel (már ha átalussza az éjszakát) és fejek, de igazán minimálisat, éppenhogy túlélhető szintig, mert reggelre durrant be mindig, de ezzel hozzá is szoktam, hogy éjjel ennyi tejet KELL produkálni

-bármi van, rögtön masszírozom, ha nem múlik, azonnal megmutatom szakembernek

Amit pedig minden pocakos vagy kisbabás kismamának szívből tudok ajánlani, olvasgassa az LLL oldalát, hogy próbáljon szoptatni a nehézségek ellenére, de ha úgy érzi, hogy valami nincs rendben, ha csomókat talál, beteg lesz stb, forduljon profi szoptatási tanácsadóhoz, nőgyógyászhoz SZEMÉLYESEN, ne várjon az utolsó pillanatig a csodára (amit káposztától vagy bogyóktól remél).

Bosszant engem egyébként nagyon, hogy ezt így félvállról veszik, hogy nem készítik fel erre az elkerülhető dologra az anyákat. Őssejt mindenfélét konkrétan beépítik a szülésfelkészítőbe... szoptatásról viszont pár éve legalábbis még szó nem volt. A védőnő dolga lett volna talán figyelmeztetni a veszélyekre, de a nőgyógyász - akinek oly sokszor oly sokat fizetünk - is elejthetne a szülés előtt erről 1-2 mondatot.

Második gyerekemnél a szülés előtt a fogadott szülésznőmmel beszéltem erről, ő szoptatási tanácsadó is. Azt mondta, hogy talán megint fájni fog az elején, de a mellemen semmi extra nincs, meglátom, normálisan fogok tudni szoptatni MINDKÉT mellemből. Így is lett. 

Az első két hét szintén maga volt a pokol. A fotel karfájába kapaszkodtam fájdalmamban, némán hullottak a könnyeim. Nem csak az első pár kortynál... nekem végig fájt. A műtött mellem különösen! Majd két hét múlva: elvágták, vége lett és soha többé semmi nem fájt. Igény szerint szoptattam, minden szoptatásnál mindkét mellemből (nem felváltva, így pár óránál sosem állt egy mellem tovább), SOHA nem fejtem, mindent rábíztam a természetre, hogy ahogy beáll úgy legyen jó. A kisfiam éjjel kelt szopizni, így az éjszakai fájdalom, az éjjeli fejések stb kimaradtak, reggelre sem durrant be soha, sőt, ezzel a mindent ráhagyós módszerrel még az a szilikonhatás sem volt meg, ami az elsőnél azért durván gyakori volt. Igaz, ott nem volt ritka, hogy napi 8-10 deci (!) tejet is kifejtem.

A műtött mellemen semmi különbség nincs már, se formára, se funkcióra, sőt, most úgy alakult, hogy az a második és abból szopik többet... abban van a több tej is.