2013. május 10., péntek

Biomama biogyereket nevel, avagy hogyan ne tudjuk meg a szemét csökkentésének módjait a tévéből

A képre kattintva a műsor megtekinthető
Az ÖKOklikk portál - akikkel a fenntartható életmóddal kapcsolatos problémákat közösen feszegetjük - meghívást kapott egy tévécsatorna reggeli műsorába. Végül én mentem el, a téma a szemét mennyiségének csökkentése... lett volna. Kicsit elkanyarodtunk az öko háztartásvezetés és az iskolai képzések irányába, a mosható pelenka, a fenntarthatóság... szóba sem került.




Pedig igazán becsületesen rákészültem a témára. Olyasmiket szerettem volna elmondani, hogy mik azok a bevett, fogyasztói kultúra által már-már ránk kényszerített szokások, melyek a szemét előállításához vezetnek, felhívni a figyelmet arra, hogy sok más megoldás létezik. Szerettem volna itt kiemelni az eldobható pelenkák okozta környezetterhelést, pár szóval bemutatni, hogy milyen is a modern, 21. századi mosható pelenka. 

Végülis megtettem, csak nem élő adásban:) A gömbölyödő pocakos műsorvezetőnő érdeklődését azért remélem sikerült felébresztenem, így az éjszakai - izgalom miatti - nemalvásomnak legalább ennyi eredménye lesz, talán ő utánanéz, mik is a mosható pelenkában rejlő lehetőségek, illetve ő már érti, hogy a mosógép és az általa felhasznált víz nem szennyezőbb a műanyag pelenka gyártósoron történő előállításánál, az azzal járó környezetszennyezéssel. Pláne, ha a mosógépünkben öko módon mosunk.  Mert neki elmondtam:) Nyolcszemközt még azzal a remek példával is előálltam, hogy a mosható pelenka elve hasonló a ruhák vagy tányérok, evőeszközök elvéhez. Ahogy otthon nem műanyag pohárból iszom, amit kidobok ahogy kiürül, hanem  üvegből, amit elmosogatok. 
Ennek a logikája senkiben nem vet fel kérdéseket, a mosható pelenka esetében pedig olyan gyakori. Vajon miért? Nemrég egy rendezvényen egy anyuka mosható pelenkát cserélt a kisbabáján. Egy járókelő hangosan megjegyzést tett: "hol él ez, hogy textilpelenkát használ, hogy valaki így ne haladjon a korral?!". Megdöbbentett ez a hozzáállás. És egyben erőt is adott. Éppen ezért van szükség arra, hogy a tévében beszéljünk róla, bemutassuk. Hogy aki azt gondolja, hogy ez a múlt... neki keltsük fel az érdekődését! Őt győzzük meg arról, hogy egyszerű, korszerű, divatos és környezetbarát. Mi lehet ennél haladóbb?

Gondoltam, ha már szeméthalom... kitérek még az olcsó, bóvli, törékeny és veszélyes játékok jelenlétére, hogy mi mindent megveszünk, ami aztán azonnal tönkremegy, kidobjuk és a gyerek már sír is a következő újságmellékletes vacakért. Ahelyett, hogy ritkábban, értékesebbet (nem feltétlenül árában, inkább anyagában, hozzáállásában, elkészítési módjában) vásárolnánk, készítenénk, mely nem csak fizikai valójában okoz maradandó élményt, hanem egyúttal egy olyan fogyasztói, életvitelbeli hozzáállást is tanít, hogy vigyázzunk a környezetünkre, a tárgyainkra, esetleg őrizzük meg őket a saját leendő gyermekeink számára, mert ha tönkremennek, akkor nehéz őket pótolni, a megjavításuk munkába, pénzbe kerül. Hogy az átadott játékkal adjunk át értékrendet is. Így tanul meg a gyerek vigyázni a környezetére. Először kicsiben, aztán nagyban. 


Ezt a blogbejegyzést azért írtam meg, mert sokkal jobban érzem magam attól, hogy valamilyen formában mégiscsak kijöhettek belőlem ezek a gondolatok:)

Forrás: http://biomama-blog.blogspot.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Minden vélemény fontos, ide írhatsz nekünk: