A lányom kilenc hónapos volt, amikor a kezembe került a Beszélj úgy, hogy érdekelje... című könyv, ami azt gondolom egy hatalmas lépés volt, hogy elinduljunk azon az úton, amin azóta is járunk. Egy éves lehetett, amikor Dunakeszin olvasókört indítottam, helyi anyukákkal beszélgettem a könyvben olvasottakról, nevelési dilemmáinkról. Azóta született egy kisfiam is, kicsit pihentem olvasókör témában. 2013 őszén indult Dunakeszin egy újabb olvasókör, szintén úgybeszélős, ismerősök ismerősei jöttek, nagyon jó kis társaság volt, EMK Életkerekítő játékkal is játszottnk, úgybeszéléstől sokszor elrugaszkodva, nagyon személyes hangvételű találkozások voltak ezek. Azt hiszem, hogy nyugodtan mondhatom, hogy jópár anyukának - beleértve magamat - nem is az adott sokat, hogy olvasókör... hanem az, hogy fel lehet öltözni, ki lehet mozdulni, másokkal találkozni, és hát, ez gyerekmentes övezet volt, ami önmagában kuriózum volt sokunk számára.
Ezzel párhuzamosan indult a Facebookon is egy olvasókör, ahová több, mint SZÁZ anyuka jelentkezett. Annyira jó ez, nem? No. A könyvet kiolvastuk, a Facebookon a mai napig kérdezünk, válaszolunk. A téma már egy kicsit tágabb, sőt, személyesebb is.
Felmerült már korábban Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor közös olvasása ebben a körben, csapjunk hát bele újra közösen, a közösségi hálón (is:).
