A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nevelés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nevelés. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 20., kedd

Olvassunk! Egyszerűbb gyermekkor.

A lányom kilenc hónapos volt, amikor a kezembe került a Beszélj úgy, hogy érdekelje... című könyv, ami azt gondolom egy hatalmas lépés volt, hogy elinduljunk azon az úton, amin azóta is járunk. Egy éves lehetett, amikor Dunakeszin olvasókört indítottam, helyi anyukákkal beszélgettem a könyvben olvasottakról, nevelési dilemmáinkról. Azóta született egy kisfiam is, kicsit pihentem olvasókör témában. 2013 őszén indult Dunakeszin egy újabb olvasókör, szintén úgybeszélős, ismerősök ismerősei jöttek, nagyon jó kis társaság volt, EMK Életkerekítő játékkal is játszottnk, úgybeszéléstől sokszor elrugaszkodva, nagyon személyes hangvételű találkozások voltak ezek. Azt hiszem, hogy nyugodtan mondhatom, hogy jópár anyukának - beleértve magamat - nem is az adott sokat, hogy olvasókör... hanem az, hogy fel lehet öltözni, ki lehet mozdulni, másokkal találkozni, és hát, ez gyerekmentes övezet volt, ami önmagában kuriózum volt sokunk számára.
Ezzel párhuzamosan indult a Facebookon is egy olvasókör, ahová több, mint SZÁZ anyuka jelentkezett. Annyira jó ez, nem? No. A könyvet kiolvastuk, a Facebookon a mai napig kérdezünk, válaszolunk. A téma már egy kicsit tágabb, sőt, személyesebb is.


Felmerült már korábban Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor közös olvasása ebben a körben, csapjunk hát bele újra közösen, a közösségi hálón (is:).


2013. április 20., szombat

Káros játékok? Barbie és a cumisüveges játékbabák.

Érdekes helyzetekben találom magam szülőként. Amikor kettéhasad a személyiségem, mert valamiről, amiről gyerekként úgy gondoltam, hogy szuper, felnőttként már egészen másképp vélekedek. Ilyen a Barbie is. Kislányként imádtam. Rengeteg ruhát varrtam nekik, szerintem több százat... utólag ebben látom az értékét.

Nemrég eljött az idő, a lányomat féltve óvtam az azóta egyébként igencsak megváltozott arcberendezésű babától. Szilikonos szája lett, nem? Szóval váratlanul kapott egyet. Én meg egy sokkot. Sőt nem sokkal később egy hozzá való autót! Lehet a dolgot fokozni, mert jöttek az ajándék pónik is. Hidegrázásom volt. Szerencsére egy fórumban és egy óvoda bemutatkozó oldalán számomra hasznos tanácsot kaptam. Hagytam játszani velük, majd mikor megunta, szépen elpakoltam őket a játékos dobozba. Soha többé nem kereste őket. Igazából nem lepett meg, mert amíg elő voltak is inkább a tudatnak örült, hogy van neki. Játszani nem tudott velük. Kérdezte is egyébként, hogy hogyan kell:)