Ne vesszen kárba a gyümölcs, a fa tulajdonosa részesülhessen a terményből és a terményt leszedő, befőző személyeknek is bőségesen jusson belőle! Hogyan valósítható meg mindez?
Minden nyáron fájó szívvel nézem az elhanyagoltabb hétvégi telkeken a fára száradó gyümölcsöket. A szívem szakad, a nyálam csorog a sok finomság után. Aztán elbattyogok a zöldségeshez – vagy rendelek a kosárközösségből, már ha a minőségre nagyon szeretnék odafigyelni – és megveszek többtíz kilót, mert ugye lekvárt, befőttet is szeretnék eltenni. De vajon miért nem szedi le a fát a tulajdonosa? Nem lehetne valahogy hozzájutni ahhoz a minden bizonnyal vegyszermentes kerti gyümölcshöz, ami mellett nap, mint nap elsétálok? Dehogynem. Felkutathatom a tulajdonost és megkérdezhetem, hogy megengedi-e, hogy leszedjem. És akkor talán…
