Szóval a Mártonok:)
Kisfiam (Marcika) születése előtt nem voltak különösebb libás hagyományaink, de mivel ő is Márton... így gondoltuk, miért is ne libulnánk be évente egyszer.
Érdekes, hogy alig beszél valamit, ám az utcánkban levő libáknak messziről ordít, hogy gá-gá, illetve ő is rajong a déditől kapott porcelánlibáért, ami annak idején a lányomnak is nagy kedvence volt.
Az oviban a Szent Márton ünnep gyönyörű szokott lenni, körjátékot játszanak a sötétben, majd meggyújtjuk a lámpásokat, amiket ők készítettek és végigvonulunk vele a sötét erdőn. Megszerettem ezt az ünnepet.
És persze a "Szent Márton hó és szél nyomán" kezdetű dalt is, amit ilyentájt naponta 10-15 alkalommal elénekelünk.
